Tündérkertek - Kedvenc hazai arborétumaink

Tündérkertek ösvényein

A hazai arborétumok legtöbbjét a 19. század vége felé alapították a nyugati impulzusokra fogékony tehetős nemesi családok tagjai. A leendő kertépítőket utazásaik során ámulatba ejtették a mesterséges parkok, és hazatérve ők is elkezdték kastélyaikat tájjellegű angol vagy barokk stílusú franciakertekkel körbevenni. Ezek a birtokos botanikus érdeklődésének függvényében váltak egyszerű kastélyparkból gyűjteményes kertté, arborétummá. A pattanó rügyek, a színes szirmok, a levelek sokaságának látványa, a virágzó növények illata bizonyára nem csak azokat csábítja a szabadba, akik a nagyvárosi betondzsungel közepén élnek. A napsugarak minket is kicsalogattak, felkerekedtünk hát, hogy górcső alá vegyük hazánk négy híres tündérkertjét.

Egy tenyérnyi zöld
„A kőfal mögül ijesztően meredtek feléjük a nagy fák, melyek most kezdtek lombosodni. A szél zúgott a friss lomb között, sötét volt, és ahogy elterült előttük az óriási Füvészkert a maga titokzatos, zárt kapujával, rejtelmesen susogva, megdobbant a szívük” – írja Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényében. Talán a Füvészkert sikerének titka a közismert műben keresendő, ám sokkal valószínűbb, hogy a fővárosi forgatag szívében ez az elszeparált tenyérnyi zöld folt, és a növények által sugárzott nyugalom vonzza mágnesként a látogatókat. Az viszont biztos, hogy az Üllői úttól csupán néhány háztömbnyire megbúvó Egyetemi Botanikus Kert 1771-es alapításával első volt a hazai gyűjteményes

parkok sorában. A létrehozó, Winterl Jakab professzor az orvos- és gyógyszerészképzés szolgálatába állította az akkor még Budán elterülő kertet. A reformkorban jelenlegi helyére – a Festetics család egykori parkjának területére – költöztetett Füvészkert a 19. második felében élte virágkorát, gyűjteménye akkor 12 ezer fajt számlált. Még az első világháború előtt területének több mint egyharmadát elvesztette, féltett fái és bokrai között sorra nőttek ki a földből a klinikák épületei. A két világháború között megindult a fellendülés, amelynek következményeként mára olyan korszerű egységekkel felszerelt botanikus kertet tudhatunk a magunkénak, amely a pihenésen és a megismertetésen túl méltón szolgálja a magas szintű oktatást, a kutatást, valamint a hazánkban és a világ más tájain élő veszélyeztetett fajok védelmét és megőrzését. Könnyű hát elcsábulni egy napfényes délután a VIII. kerületnek ebbe a rejtett zugába, a 150 éves páfrányfenyők és a kétkarnyi levélátmérőjű amazonasi tündérrózsák közé, amelynek az egyedülálló Victoria-ház medencéje ad otthont. A tó felületén elnyújtózó tündérrózsák csak augusztus végén, szeptember elején borulnak virágba, de addig is sétálhatunk egyet a színpompás virágok, az illatozó cserjék és a hangulatos műromok között, és kigyönyörködhetjük magunkat a kert Európa-szerte páratlan kaktusz- és orchideagyűjteményében is.

Vácrátóti romantika

Ahogy megérkeztünk a Vácrátóti Botanikus Kertbe, rögtön tudtuk, hogy jól választottunk, tökéletes romantikus kirándulás várt ránk. A mintegy 13 ezer növényfajt és -fajtát számláló angolpark a millennium éveiben a Vigyázó család birtoka volt. A családfő, gróf Vigyázó Sándor az általa ismert legjobb szakembereket kérte fel, hogy a kastélyparkot a kor trendjének megfelelő romantikus kertté alakítsák, illetve segítsenek gyűjteménye összeállításában. A gyönyörű kovácsoltvas kapun belépve máris elvarázsol bennünket a végtelen nyugalom, amely nem lenne teljes a madarak csicsergése nélkül. Kevesen tudják, hogy 52 különböző faj fészkel a fák és bokrok közt megbújva. Ha végigsétálunk a kerten, fel sem tűnik a tudatos hangulatteremtés. Pedig az összefüggő tórendszer, a szelíd lankák, a csobogó patak partjára halmozott sziklák, a műromok, és a vízimalom mind a boldog békeidőkre jellemző divatos szentimentalizmust idézik. A kertépítők annyira jó munkát végeztek, hogy a 29 hektáros kertterület növényei, köztük a madárbirs és a bangita nemcsak az akkori Európában, hanem ma is egyedülálló gyűjteménynek számít: az országban például csak itt láthatunk több kelet-ázsiai fa- és cserjefajt. A park egyik érdekessége, hogy az üvegháztól nem messze egy kisebb területet a Bibliából ismert növényeknek szenteltek. Az almafa és a csipkebokor mellett sok Közel-Keletről származó növénnyel találkozhatunk. A már említett üvegházakban pedig a trópusokról ismert buja fajok, a kontyvirágfélék és a gyömbérfajták mellett otthoni szobanövényeink Góliát méretű fajtársait csodálhatjuk meg. Sajnos a ház november 1. és március 31. között nem látogatható, de ez épp elég ürügy arra, hogy a nyári hőség elől hűs árnyat keresve, vagy az ősz változatos színpalettájában gyönyörködve visszatérjünk Vácrátótra.

A platánkor megidézése

Amikor először jártunk a Váli-völgyben elterülő Alcsúti Arborétumban, annyira megfogott minket a hangulata, hogy azóta minden évszakban újra és újra visszatérünk ide sétálni és gyönyörködni. A fővárostól mindössze ötven kilométerre ez a különleges kert mintegy 540 fajta fás növénynek ad otthont. A kert legnagyobb kuriózumáról, a februárban virágba boruló hóvirágmezőről ugyan lemaradtunk, az arborétum azonban most is különleges ajándékkal vár minket: a húsvét közeledtével aranysárga kankalinnal, sápadtszínű keltikével, kékeslila májvirággal találkoztunk, és a lombos fák is ekkor kezdenek virágba borulni. Impozáns látványt nyújt a 24 törzset nevelő óriástuja, a zuhatagos bükk, a héttörzsű török mogyoró és a hatalmas platánok, amelyek ágai több száz éves történeteket susognak a lombok alatt megbúvó szerelmesekről, az ösvényen sétáló nemesekről, sőt magáról az alapítóról, József nádorról is, aki betelepítette a tarkatörzsű példányokat. A kert igazi virágkorát azonban II. Lipót király fiának, József főhercegnek az ittléte alatt élte, aki valószínűleg nem lehetett rossz ember, hiszen szerette a növényeket, sőt egyenesen rajongott értük. A legenda szerint nemcsak hatezer különböző fajt ismert fel, hanem egytől egyig tudta a latin nevüket is. Az ország egyik legrégebbi angolkertjében már csak romjai láthatók a Pollack Mihály tervezte kastélynak, amely hajdan az ország egyik legszebb vidéki klasszicista épülete volt. A parkot a maga 40 hektárjával néhány óra alatt végigjártuk, így hazafelé még útba ejtettük a csaplári erdő büszkeségét, a majd 180 esztendős telepített libanoni cédrust. A 29 méter magas famatuzsálem büszkén emelkedik ki az erdő többi fája közül. Hogy egy kis kulináris élvezetben is részünk legyen, a cédrussal egyidős platánfák szegélyezte úton az etyeki borvidék szelíd lankái felé vettük az irányt, és borkóstolóval zártuk a napot.

Rododendron koronázta mestermű
Vas megyében járva kihagyhatatlan Ambróczy-Migazzi István áldozatos és eltökélt munkájának eredménye, a Jeli Arborétum. Jóllehet a gróf első világhírű arborétuma a Nyitra melletti Malonyán a nagy háború áldozatává vált, a mestermű viszont ezután született meg. Az „örökké zöldellő kertek” eszméje hajtotta, amikor 1922-ben megvásárolta a Kám község határában lévő, akkor Jelihálásnak nevezett területet. A kiválasztáskor figyelembe vette Kemeneshát vidékének klímáját és talajszerkezetét, amely tökéletesen megfelelt az elképzeléseinek. A fenyőfélék, tuják, tiszafák, babérmeggyek, madárbirsek és borbolyák százaival létrehozott mikroklíma alkalmas volt a hűvös hegyi tájakról származó rododendronok telepítésére. A népnyelv által havasszépének vagy hangarózsának nevezett növényből több mint 300 változat található itt. A rododendron fő virágzási ideje május és június, amikor is tömegek lepik el a színpompás virágruhába öltözött, bódító illatfelhőbe burkolózó kertet. Aki egyszer látta így az arborétumot, soha többet nem fogja elfelejteni. Ne keseredjünk el azonban, hogy még csak márciust írunk, hiszen a több mint 100 hektáron elterülő arborétum így is számtalan látnivalóval szolgál. Bármerre is megyünk, mindig valamiféle lenyűgöző látványba, újdonságba vagy kedves ismerősbe botlunk. A sétautak mentén hetyke nárciszok nyújtogatják trombitás fejüket, furcsa alakú cserjék ágai tekeregnek, az apró, távoli vidékekről – a Kaukázusból, a Sziklás-hegységből vagy Kis-Ázsiából származó aprócska fákat a mamutnyi méretűek váltják. Véssük be már most a naptárunkba, hogy májusban le ne maradjunk a Jeli Arborétum virágba borulásáról.

Ha tetszett a cikk, ossza meg másokkal is!

•  
•  
•  
•  
•  
•  
•  
•  
•  
•  
•  
•  
•  
•  
•