Szavazás
Idén belföldön vagy külföldön tölti nyári szabadságát?
belföldön
külföldön
nem megyek nyaralni
 

 

Portugália



PORTUGÁLIA

VILÁGÖRÖKSÉGEK NYOMÁBAN

Portói panoráma éjjel
Porto

A római Portus Cale település (jelentése: nyugodt kikötő) nevéből származik nemcsak Porto városának, hanem a néhány száz évvel később függetlenné vált Portugáliának a neve is. A Douro folyó partján, festői környezetben fekvő város történelmi városmagja 1996 óta világörökség. A folyó szemközti oldalán – ahová az Eiffel-műhelyből kikerült emblematikus D. Luís hídon vagy hajóval érdemes átkelni – sorakoznak a híres borospincék. Többségüknek angol neve van, ami nem véletlen, hiszen a portói tulajdonképpen angol „találmány”, és a hajdani „feltalálók” leszármazottai irányítják napjainkban is a bor készítését és exportálást. Nemhiába tartja a portugál mondás: Braga imádkozik, Porto dolgozik, Coimbra tanul, Lisszabon szórakozik, hiszen a portóiak szorgalmas, dolgos emberek. Emellett a történelem folyamán számos alkalommal bizonyították önfeláldozásukat és hazaszeretetüket – innen ered gúnynevük, a pacalzabálók. A történet szerint amikor Tengerész Henrik hadjáratot szervezett az afrikai Ceuta városa ellen az 1400-as évek elején, a portóiak a hajóhad ellátására átadták az összes színhúst, maguknak pedig csak a belsőségeket tartották meg. A szükségből így lett erény, és megszületett a híres pacal portói módra. A várossal való ismerkedést célszerű a Douro folyón kezdeni – akár sétahajózás, akár séta, akár a Serra do Pilar kolostor kilátójából való nézelődés keretében. Az észak fővárosának nevezett város számos látnivalót kínál. Az 1800-as évek derekán épült tőzsdepalota talán legszebb része a gazdagon díszített mór terem, a 12. században épült katedrális ma is középkori hangulatot áraszt, a Clérigos templom és torony pedig a portugál barokk egyik gyöngyszeme. Hogy mit jelent a csempeművészet, az azulejo a portugálok számára, arról a régi bencés kolostor helyén felépült São Bento pályaudvar csarnokának hatalmas kék-fehér csempetablóiban gyönyörködve alkothatunk képet. A mintegy húszezer darab csempéből kirakott kép a portugál történelem jeles eseményeit, valamint a mindennapi életből kölcsönzött jeleneteket ábrázolja. A dimbes-dombos kanyargós utcájú Ribeira negyed némileg próbára teszi a lábizmokat (hölgyek véletlenül se magas sarkú cipőben vágjanak neki), de mindenképpen megéri a fáradságot: a középkori hangulatot árasztó negyedben az apró házak zöme ugyancsak csempével borított, fejünk felett ruhák száradnak, zajlik a mediterrán élet. Sétánk végén igyunk egy finom kávét a Majestic kávézóban, vagy ha éppen ebédidő van, kóstoljuk meg a portói módra készült pacalt. Utána jól fog esni a túlparti borospincék egyikében a portói bor, amely a legenda szerint felvidítja azt, ki búskomor, és bátorságot önt abba, aki félénk.

Madeira

Az Atlanti-óceán virágoskertje mindig is vonzotta a pihenésre, felüdülésre vágyókat és a hírességeket is. Kolumbusz Kristóf például itt ismerte meg feleségét, a funchali kormányzó lányát, de útban Szent Ilona szigetére kikötött a szigeten Napóleon is. Sissi, a számos utazásáról híres császárné is gyakran járt Madeirán, az egészséges klíma miatt néha az egész nyarat itt töltötte, de a szigeten – Monte templomában – van eltemetve az utolsó Habsburg uralkodó, IV. Károly is. A táj szépsége Churchillt is rabul ejtette: nyugdíjasévei alatt Camara de Lobos apró falujának tengerpartján festegette akvarelljeit. Az örök tavasz, a romantika világa ez a Lisszabontól délnyugati irányban majd ezer kilométerre, Afrika partjaitól pedig mintegy hétszáz kilométerre fekvő szigetcsoport. A legnagyobb a névadó, Madeira szigete 741 négyzetkilométer (57 kilométer hosszú, 22 kilométer széles) és mintegy 250 ezer embernek ad otthont. Csodálatos klímája miatt Madeirát és virágpompáját egész évben élvezhetjük. Az átlaghőmérséklet még a leghidegebb hónapokban, január–februárban is 18-19 fok körül alakul, ugyanakkor nyáron sincs elviselhetetlen hőség: a legmelegebb időszakban, július és szeptember között kellemes 25 fokra számíthatunk. A tengervíz hőmérséklete – évszaktól függően – 18 és 23 fok között van. A legjobb viszont, ha az utazásunk időpontját valamelyik nagyobb eseményhez igazítjuk, választék van bőven: februárban
karnevál, áprilisban virágfesztivál, júniusban zenei fesztivál, augusztusban borrali, szeptemberben pedig borfesztivál várja a látogatókat. Madeirán kevés a homokos tengerpart, viszont a megoldás nincs messze: áthajózhatunk az ötven kilométerre fekvő Porto Santo szigetére, amely elsősorban homokfövennyel borított tengerpartja miatt kedvelt. És ha már ott vagyunk, nézzük meg Kolumbusz lakóházát is, amely ma múzeum. Madeira a túrázók paradicsoma is: legmagasabb csúcsa az 1810 méterrel büszkélkedő Pico do Arieiro, de jó választás a Pico Ruivo vagy az Achada da Teixeira hegyvidéke is. Kirándulni lehet többek között a Ribeira da Janela völgyébe vagy valamelyik levada mentén: a levadák összessége egy egyedülálló madeirai öntözési rendszer, amelyet még a sziget felfedezői kezdtek kiépíteni, hogy a száraz időszakban is folyamatos vízellátást tudjanak biztosítani. Mára a levadák az egész szigetet behálózzák, tisztaságukat külön levadaőrök felügyelik. Miután elzarándokoltunk az utolsó magyar király sírjához, Monte apró templomába, ahonnan Funchalból a 2000-ben átadott drótkötélpályán juthatunk fel, visszafelé próbáljuk ki a Monte és Funchal között „közlekedő” tobogánt, amellyel a négy kilométeres távolság húsz perc alatt tehető meg. Ez egy helyi különlegesség, egy kétségbeesett apa találmánya, aki hogy lányát időben orvoshoz juttassa, vesszőből fonatott kosarat, amely két ember irányításával szánkázott le a hegyről. A tobogán ma elsősorban a turisták által kedvelt utazási lehetőség. Madeirán a virágok mellett egy fontos világörökséget is találunk, a Laurissilva Nemzeti Parkot, ahol az utolsó jégkorszakot túlélő egyik összefüggő babérfaerdőt csodálhatjuk meg (ezenkívül az Azori-, a Kanáriés a Zöld-foki-szigeteken láthatunk még ilyet). A madeirai laurissilva babérfaerdő a világon egyedülálló nemcsak mérete (22 ezer hektárnyi területen húzódik), hanem változatos növény- és állatvilága miatt is. Az erdő jellegzetes növényei közé tartozik a babérfa, a fehérfa és sok csak itt honos növény, mint például a gyógynövényekhez tartozó, a világon már csak Madeirán megtalálható hegyi orchidea.

Hajóval gyorsan elérjük Porto Santo szigetét, amely homokos tengerpartjáról híres


Lisszabon
A belém-torony árkádjai, Lisszabon
De ha már a világörökségeknél tartunk, akkor Porto történelmi belvárosán és a madeirai Laurissilva Nemzeti Parkon kívül érdemes egy egész körutazást tennünk Portugálián keresztül. Mivel az ország szerencsésen kimaradt a világháborúkból, így rengeteg érintetlen, ódon szépségében pompázó templom, vár, kastély, kolostor és több száz éves városrész maradt fenn a letűnt korok emlékeként. A fővárosból, Lisszabonból csillagtúraszerűen is felfedezhetjük örökségeinket, csak ne feledjük el megtekinteni azt a kettőt, amely itt található – a Jeromos kolostort és a Belém-tornyot – bár a klasszikus városnézésből ezek amúgy sem maradhatnának ki. A kolostor a manuelin stílus ékes példája – először méreteivel nyűgözi le a látogatót, majd pedig építészeti megoldásaival, mint például a templomrészben a pálmafákat idéző, faragott oszlopokkal. A manuelin építészeti stílus másik remekműve a kolostorral szemben a Tejo folyó partján álló Belém-torony. I. Mánuel rendeletére épült – a folyó közepén, innen indultak a portugál karavellák új világok meghódítására. A díszes torony híven tükrözi az ország fénykorát, amikor az újonnan felfedezett területekről áramlott a kincs és a gazdagság Portugáliába. A mór stílusú őrtornyok, a nyitott erkélyek, a díszítések gazdagsága láttán máris hihetőbbnek tűnik a legenda, miszerint Napóleon tábornoka, aki ágyúzással akarta bevenni Lisszabont, meglátva a Belém-tornyot, visszafordult hajóival, mivel nem volt szíve ilyen szépséges alkotást lerombolni.

Santra

A hegyek ölelésében fekvő Sintrának természeti adottságai és építészete tökéletes összhangban áll egymással. A Lisszabontól harminc kilométere fekvő városkát az arabok is kedvelték – erről tanúskodnak a régi mór palota romjai. Később a portugál királyi és nemesi családok nyári rezidenciája lett, ahol menedéket lelhettek a nyári fővárosi hőség elől. A 19. században II. Ferdinánd királynak köszönhetően, aki egy régi kolostor romjain építette meg gót, egyiptomi, arab és reneszánsz elemekkel vegyített palotáját (Palácio da Pena) és az azt övező egzotikus parkot felesége számára, Sintra az elsők között vált az európai romantikus építészet központjává. Lord Byron európai útinaplójában, 1812-ben írt elismerő szavakat a romantikus településről, földi paradicsomnak nevezve Sintrát.

A híres batalha-kolostor, benne a befejezetlen kápolna a világörökség része


Batalha Kolostor

Az ország függetlenségnek megőrzéséért 1385-ben, a Kasztília ellen vívott csata előestéjén I. János portugál király ünnepélyes fogadalmat tett: győzelme esetén a csata színhelyén kolostort alapít. Az uralkodó állta a szavát: néhány évvel később megkezdődött a Maria da Victória da Batalha kolostor (a batalha szó csatát jelent) építése. A kolostor kivitelezésén építészek hada dolgozott csaknem 150 éven keresztül, de így is befejezetlen maradt: a későbbi uralkodó I. (Szerencsés) Mánuel ugyanis a szájhagyomány szerint a lisszaboni Jeromos kolostor építéséhez rendelt mindenkit. Mégis sokan úgy tartják, hogy a félbehagyott befejezetlen kápolna a kolostor legszebb része. Noha a mintegy 150 évig tartó építkezés miatt több stílusirányzat ötvöződik az impozáns épületegyüttesben, a Batalha kolostor a manuelin stílus egyik legjellegzetesebb és leglátványosabb alkotása. A gótika e jellegzetes portugál válfaját – amely I. Mánuel királyról kapta a nevét – a nagy földrajzi felfedezések során megismert új kultúrák, új tájak növény- és állatvilága inspirálta: a díszítőelemek egzotikus növényeket, figurákat, hajózással, tengerrel kapcsolatos motívumokat (korall, igazgyöngy, alga) variálnak soha nem ismétlődő formában.

Alcobaça Kolostora

Az Alcoa és a Baça folyó kereszteződésében fekvő apátságnak ma már csupán egy része látogatható, a vendégek mégis betekintést nyerhetnek a középkori szerzetesi élet mindennapjaiba – mint például a lenyűgöző méretű, 18 méter magas, hatalmas kéménykürtőjű konyhába. A cisztercita rend kolostora azonban másról is nevezetes: itt található a legendás szerelmespár, a portugál Rómeó és Júliaként emlegetett I. Péter király és Inês de Castro sírja. A történet szerint a király beleszeretett a szépséges spanyol udvarhölgybe, ám apja ellenezte a frigyet, hiszen a házassággal a spanyolok örökölhették volna a portugál trónt, ezért így az öreg király megölette a lányt. Miután fia trónra került, bosszút állt a gyilkosokon, kiásta szerelme sírját, maga mellé ültette, és megkövetelte, hogy Inest igazi királynőként tiszteljék. Közös, 19. századból származó síremléküknek – amelyeket egymással szemben helyeztek el, hogy a két szerelmes feltámadáskor egymást pillanthassa meg először – ma is csodájára járnak. Ezenkívül még három világörökséget találunk Portugáliában, érdemes néhányat közülük útba ejteni még akkor is, ha eredetileg csak a tengerparton akartuk süttetni a hasunkat.


 
 
  Archívum