Bretagne
Pedig hogy féltünk, hogy rossz időnk lesz! Már azzal is kibékültünk volna, ha csak minden harmadik nap esik, és a köztes időben csak vékonyka felhőréteg takarja a napot. Félelmünk nem volt alaptalan, hiszen nagyon nedves az éghajlat, és az Atlanti-óceán felől érkező páradús légtömegek gyakran több mint egy hétig tartó esős és borult időt is képesek okozni. Ehhez képest kellemes meglepetésként szolgált, hogy ott-tartózkodásunk alatt szinte végig hétágra sütött a nap.
Ház a sziklák között
A hűvös, borús, szeles félsziget képzetét a több helyütt tapasztalt megannyi viruló szubtrópusi növény is elhessegette, sőt időnként olyan érzésünk volt, mintha a Cote D’Azure-ön sétálgatnánk. Persze ez is az óceáni klímának, pontosabban az enyhe télnek köszönhető, a Nyugat-Európa partjait télen jócskán felfűtő meleg vizű észak-atlanti áramlás ugyanis olyan erős pozitív téli hőmérsékleti anomáliát okoz, amely egyedülálló a világon, és amely miatt a szubtrópusi vegetáció számos képviselője átvészeli a telet, és vígan eléldegél e zordnak képzelt félszigeten. A sok napsütés, a színpompás mediterrán virágok és fák, a kellemes meleg azért nem tévesztett meg bennünket. Elég volt csak körülnéznünk, hogy tudjuk, Bretagneban azért elsősorban a víz és a szél az úr. A part menti hanga látványa felvilágosított, hogy a szél nem tűri a fás szárú növények megtelepedését. A félszigeten elvétve előforduló erdőket mind a belsőbb területeken kell keresnünk. Mi viszont a part mentén, egészen pontosan Bretagne déli részén, a quiberoni félsziget óceánparti útján bicikliztünk, és ha letértünk a
z útról, térdig jártunk a javarészt ericák és rododendronok alkotta szúrós és csöppet sem kellemes labirintusban. Miközben a szél sokszor majdnem lefújt bennünket a nyeregből, alaposan szemügyre vettük a tengerpart kialakítását: mindenütt a hullámverés és az erős szél által kialakított formákra leltünk. Láttunk például tenger alakította abráziós sziklakapukat, amelyek az apály-dagály ingadozásának függvényében hol szárazföldi alakzatokként tűnnek elő, hol pedig tengervíz borította képződményeknek látszódnak. A quiberoni partvidék különféle tengermarta, -formálta sziklaformációi azonban a félszigettől délre elterülő Belle- (Szép-) sziget látogatásakor csaknem teljességgel feledésbe merültek. A patikusok barlangja vagy a Port Coton lélegzetelállító szirtjei és kőtornyai ugyanis minden eddigi képzeletet felülmúltak. A mélységben zúgó óceánból bizarr kőalakzatok állnak ki, talapzatukon tajtékozva törik meg a hullám. Mindenütt sirályok vijjogtak és hápogtak, hangjukon és a tenger morajlásán kívül semmi más nem hallatszott. Világvége hely ez a Belle-sziget. Egykoron Kanadából hazatelepülő franciák telepedtek meg rajta, és éltek a tenger, valamint a szél által uralt zord körülmények között, megélhetésüket a tenger bőséges halállománya biztosította. A nehéz körülmények között élő szigetlakók nem sejthették, hogy a 20. század második felétől a turizmus mint új megélhetési forrás alapvetően változtatja meg az életüket és teszi jobbá a körülményeiket.
Az Atlanti-óceán paradicsom a hullámlovasoknak
Bretagne északi partvidékén teljesen más környezet fogadott minket. Itt nem találkoztunk a zord déli magas partok vad sziklaképződményeivel. A szelíd dombhátak lankásan ereszkednek le a kinyúló félszigetek és homokos öblök által tagolt La Manche partvidékére. És bár a sziklaformák itt jóval „szelídebbek”, a tenger háborgása sokkal enyhébb, mégis látványos és változatos az északi partvidék jó néhány szakasza. Kiemelkedik közülük a Cotes des Granites Roses, amelyet sok útikönyv hibásan Gránitrózsapartként fordít. Sokkal helyénvalóbb a Rózsaszín gránitpart elnevezés, a tengerpartot (sőt a félsziget nagy részét) felépítő kőzet ugyanis húspiros vagy fakóbb rózsaszín árnyalatú gránitból áll, és a kőzeteket a szél, valamint a tenger hullámzása igen változatos és bizarr szobrokká formálta. Az esővízbarázdák, a csapadékkarrok, a gránitra oly jellemző kerekded, gömbszerű negatív formák, a tafonik által tarkított alakzatok meglódították a fantáziámat. Gránitszörnyek, óriások és hatalmas gombaformák mellett vezetett a gyalogutunk. Bretagne ezzel feliratkozott a legizgalmasabb európai gránitformákat kínáló vidékek – Korzikát, Szardíniát, a francia Riviéra környékét, Észak-Portugáliát is tartalmazó – listájára. Az északi part azonban egyéb meglepetéseket is tartogatott számunkra. Például a Sept Iles-t vagyis a Hét Szigetet, amely az északi partoktól nem messze, a La Manche hullámai által ostromlott hét kisebb szirtet, illetve sziklaszigetet foglal magában, és a tengeri madarak paradicsoma. Gyönyörű idő volt, amikor a kis hajó kifutott az angol turisták körében is népszerű, már-már mediterrán hangulatot árasztó Perros Guirrec kikötőjéből. A tenger szikrázva verte vissza a déli nap fényét. A szigeteknek először csak a körvonalait lehetett sejteni, majd közeledve hozzájuk határozott alakot öltöttek. Meglepetéssel nyugtáztuk, hogy egyikük elüt a többitől: míg a többi sziget vagy szirt barnás-szürkés árnyalatú, ez hófehérnek tűnt. Vajon milyen kőzetből állhat az a hegy a többi gránitszirttől elkülönülten? Mészkő vagy márvány? Esetleg valamilyen kvarcit? Ahogy közelebb értünk, a válasz is megérkezett. A fehér szirt is ugyanolyan gránit, mint ami Bretagne északi partvidékét felépíti. A világos színt a mintegy tizenhétezer fészkelő szulapár adta. A sziget oldala csak úgy hemzsegett a szárnyasoktól, és az égen is rengeteg madár körözött. A szulák időnként lebuktak a habok közé, kis csobbanással eltűntek a mélyben, majd kisvártatva, szemmel láthatóan elégedetten és jóllakottan bukkantak fel. A csatornának ezen a részén szerencsére még mindig nagy a hallgatóság.
L’annion régi házai
Ez biztosítja a szula- és még mintegy tucatnyi tömegesen itt költő tengerimadárfajkolónia, például a kormoránok, sirályok, lundák fennmaradását. Fókák is élnek errefelé, félénk, visszahúzódó állatok, nekünk csupán egyikük orrát sikerült megpillantanunk mielőtt villámgyorsan eltűnt a mélyben. Bretagne-t valóban a tenger élteti. A nagyobb városok, a főváros Rennes kivételével is mind a tengerpartra vagy a partok közelébe települtek. Délen a csipkézett, gyönyörű Morbihani-öböl partján álló vidám Vannes, aztán a nagy kelta fesztiváljáról híres Lorient, a nyugati hadi- és ipari kikötő Brest, északon pedig a lenyűgöző fekvésű halászkikötő, St. Malo. A szigorú tekintetű halászok évszázadok óta gazdag zsákmánnyal térnek meg a vizekről, a halászat a mai napig jelentős. A kikötőkben és a part menti városkák vendéglőiben a tengeri herkentyűk gazdag választéka – például feketekagyló, homár, osztriga vagy languszta – a legínyencebb gourmand-ok igényeit is kielégíti. És ne feledkezzünk meg az üdülővárosokról sem, amelyek a rövid nyári szezonban turisták ezreit vonzzák. Az olyanok, mint a már említett Perros Guirres vagy a hozzá hasonló Dinard, vagy a déli parton Jacques Tati filmjei főhősének, Hulot úrnak a nyaralóhelye, Quiberon. A tradicionális halászat és a tengeri kereskedelem mellett ma már a turizmus a legnagyobb jelentőségű bevételi forrás. Dinan, amelynek fallal körülvett történelmi városmagja teljes egészében fennmaradt, középkori hangulatú utcácskáival, falábakon álló régi házaival vagy L’annion középkori templomával mind-mind kihagyhatatlan nevezetesség.
Église de Léonard; Mont-Saint-Michel apátsága;
A mezőgazdaság kezd háttérbe szorulni, ennek ellenére Bretagne adja például a francia tejipar, a tojástermelés, a sertésés baromfiállomány jelentős részét. Bretagne Franciaország egyetlen ma is kelta vidéke, és sok tekintetben elüt az anyaországtól. A bretonok, mint a többi kelta nép, büszkék, szívósak, az írekhez hasonlóan igen temperamentumosak és szenvedélyesek. Mint oly sok kis nép, akiket igyekeztek beolvasztani az anyanemzetbe, a bretonok is féltve őrzik tradícióikat, hagyományaikat. Az első kelta telepesek az őslakosok által hátrahagyott dolmenek, menhírek hosszú sorát – maradványaikra egyébként a méltán híres Carnac környékén, de a félsziget számos pontján is rábukkanhatunk – beépítették saját druida rítusaikba, és egyes pogány szimbólumok, hagyományok máig élnek. Nekünk is volt szerencsénk bepillantást nyerni egy hamisítatlan breton fesztivál forgatagába. Különféle fúvós hangszerek, dudák, gitárok és dobok szolgáltatták a talpalávalót, és a tradicionális népviseletbe öltözött táncosok mellett felnőtt, gyerek, öreg és fiatal egyaránt ropta a pergő ritmusú, szenvedélyes táncot. Az asztaloknál a tánctól, nevetéstől és alkoholtól kipirult sokaság szorgalmasan kanalazta a breton hallevest és ette a feketekagylót. Literszám fogyott a cidre, vagyis a helyben készült, oly népszerű szénsavas almabor. Mi sem tudtunk ellenállni a zene, az italok és a jókedv csábításának, önfeledten mulattunk, miközben a tengerbe lebukó nap narancsvörösre festette az eget, és kihangsúlyozta a csipkézett bretagne-i partok szürke sziluettjét.
Az óceán hullámai által formált jellegzetes magas part
Írta: Csuták Máté
Fényképezte: Csuták Máté és Horváth Anikó
Ház a sziklák között
z útról, térdig jártunk a javarészt ericák és rododendronok alkotta szúrós és csöppet sem kellemes labirintusban. Miközben a szél sokszor majdnem lefújt bennünket a nyeregből, alaposan szemügyre vettük a tengerpart kialakítását: mindenütt a hullámverés és az erős szél által kialakított formákra leltünk. Láttunk például tenger alakította abráziós sziklakapukat, amelyek az apály-dagály ingadozásának függvényében hol szárazföldi alakzatokként tűnnek elő, hol pedig tengervíz borította képződményeknek látszódnak. A quiberoni partvidék különféle tengermarta, -formálta sziklaformációi azonban a félszigettől délre elterülő Belle- (Szép-) sziget látogatásakor csaknem teljességgel feledésbe merültek. A patikusok barlangja vagy a Port Coton lélegzetelállító szirtjei és kőtornyai ugyanis minden eddigi képzeletet felülmúltak. A mélységben zúgó óceánból bizarr kőalakzatok állnak ki, talapzatukon tajtékozva törik meg a hullám. Mindenütt sirályok vijjogtak és hápogtak, hangjukon és a tenger morajlásán kívül semmi más nem hallatszott. Világvége hely ez a Belle-sziget. Egykoron Kanadából hazatelepülő franciák telepedtek meg rajta, és éltek a tenger, valamint a szél által uralt zord körülmények között, megélhetésüket a tenger bőséges halállománya biztosította. A nehéz körülmények között élő szigetlakók nem sejthették, hogy a 20. század második felétől a turizmus mint új megélhetési forrás alapvetően változtatja meg az életüket és teszi jobbá a körülményeiket.Az Atlanti-óceán paradicsom a hullámlovasoknak
L’annion régi házai
Ez biztosítja a szula- és még mintegy tucatnyi tömegesen itt költő tengerimadárfajkolónia, például a kormoránok, sirályok, lundák fennmaradását. Fókák is élnek errefelé, félénk, visszahúzódó állatok, nekünk csupán egyikük orrát sikerült megpillantanunk mielőtt villámgyorsan eltűnt a mélyben. Bretagne-t valóban a tenger élteti. A nagyobb városok, a főváros Rennes kivételével is mind a tengerpartra vagy a partok közelébe települtek. Délen a csipkézett, gyönyörű Morbihani-öböl partján álló vidám Vannes, aztán a nagy kelta fesztiváljáról híres Lorient, a nyugati hadi- és ipari kikötő Brest, északon pedig a lenyűgöző fekvésű halászkikötő, St. Malo. A szigorú tekintetű halászok évszázadok óta gazdag zsákmánnyal térnek meg a vizekről, a halászat a mai napig jelentős. A kikötőkben és a part menti városkák vendéglőiben a tengeri herkentyűk gazdag választéka – például feketekagyló, homár, osztriga vagy languszta – a legínyencebb gourmand-ok igényeit is kielégíti. És ne feledkezzünk meg az üdülővárosokról sem, amelyek a rövid nyári szezonban turisták ezreit vonzzák. Az olyanok, mint a már említett Perros Guirres vagy a hozzá hasonló Dinard, vagy a déli parton Jacques Tati filmjei főhősének, Hulot úrnak a nyaralóhelye, Quiberon. A tradicionális halászat és a tengeri kereskedelem mellett ma már a turizmus a legnagyobb jelentőségű bevételi forrás. Dinan, amelynek fallal körülvett történelmi városmagja teljes egészében fennmaradt, középkori hangulatú utcácskáival, falábakon álló régi házaival vagy L’annion középkori templomával mind-mind kihagyhatatlan nevezetesség.
Église de Léonard; Mont-Saint-Michel apátsága;
A mezőgazdaság kezd háttérbe szorulni, ennek ellenére Bretagne adja például a francia tejipar, a tojástermelés, a sertésés baromfiállomány jelentős részét. Bretagne Franciaország egyetlen ma is kelta vidéke, és sok tekintetben elüt az anyaországtól. A bretonok, mint a többi kelta nép, büszkék, szívósak, az írekhez hasonlóan igen temperamentumosak és szenvedélyesek. Mint oly sok kis nép, akiket igyekeztek beolvasztani az anyanemzetbe, a bretonok is féltve őrzik tradícióikat, hagyományaikat. Az első kelta telepesek az őslakosok által hátrahagyott dolmenek, menhírek hosszú sorát – maradványaikra egyébként a méltán híres Carnac környékén, de a félsziget számos pontján is rábukkanhatunk – beépítették saját druida rítusaikba, és egyes pogány szimbólumok, hagyományok máig élnek. Nekünk is volt szerencsénk bepillantást nyerni egy hamisítatlan breton fesztivál forgatagába. Különféle fúvós hangszerek, dudák, gitárok és dobok szolgáltatták a talpalávalót, és a tradicionális népviseletbe öltözött táncosok mellett felnőtt, gyerek, öreg és fiatal egyaránt ropta a pergő ritmusú, szenvedélyes táncot. Az asztaloknál a tánctól, nevetéstől és alkoholtól kipirult sokaság szorgalmasan kanalazta a breton hallevest és ette a feketekagylót. Literszám fogyott a cidre, vagyis a helyben készült, oly népszerű szénsavas almabor. Mi sem tudtunk ellenállni a zene, az italok és a jókedv csábításának, önfeledten mulattunk, miközben a tengerbe lebukó nap narancsvörösre festette az eget, és kihangsúlyozta a csipkézett bretagne-i partok szürke sziluettjét.
Az óceán hullámai által formált jellegzetes magas part
Írta: Csuták Máté
Fényképezte: Csuták Máté és Horváth Anikó
| << | Szeptember 2010 | >> | ||||
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
| 27 | 28 | 29 | 30 | |||
