Yosemite Nemzeti Park

A Yosemite-völgy a Sierra Nevada mélyén olyan eldugott helynek számított, hogy egészen 1851-ig, amíg az Egyesült Államok hadseregének mariposa zászlóalja háborúba nem kezdett az itt élő törzzsel, fehér ember be sem tette ide a lábát. A Yosemite szó szerinti jelentése: „azok, akik gyilkolnak”.
Ez az elnevezés is eredetileg arra a félelmetes, harcias indián törzsre utal, amely a völgyet uralta: a környéken élő békés miwok törzsek nevezték így őket.

Alig négy órára San Franciscótól fekszik az északamerikai kontinens egyik legszebb gyöngyszeme, az UNESCO-világörökség részét képező Yosemite Nemzeti Park. Olyan igazgyöngy ez, amely minden évszakban lenyűgözi látogatóit. Nincs olyan látogatás, ami kevésbé lenne szép a másiknál. A jozi, ahogy egymás közt neveztük, mindig tartogat valami újat és különlegeset. Nem véletlen, hogy az egyik legnépszerűbb park: évente több mint három és fél millió látogatót vonz a világ minden tájáról, bár a legtöbben csak a Yosemitevölgy 18 négyzetkilométert felölelő részét ismeri. Mivel nekem is az egyik kedvencem lett, sokszor megfordulok itt, és szinte mindig hallok magyar szót. Akikkel szóba elegyedtem, kivétel nélkül magasztalták a parkot, sőt egyszer találkoztam egy csepeli asztalossal, aki elmesélte, hogy egy természetfilmben látta először ezt a helyet, majd évekig gyűjtött azért, hogy a saját szemével is láthassa a Yosemite csodáit. A világ egyik legmagasabb, 900 méteres sziklaóriása, az El Capitan a Merced folyó lankás, erdővel borított partján emelkedik, a Yosemitevölgy bejáratánál. Ez csak egyike a nemzeti park számos páratlan látványosságának. A szomszéd szikláról három hatalmas lépcsőn zúdul alá 739 méter mélyre a Yosemite-vízesés, amely magasságát tekintve az ötödik legnagyobb a világon.

Yosemite- vízesés Ez egy időszakos zuhatag, amely nyáron sokszor nem üzemel, ám tavasszal, amikor a legnagyobb a vízhozama, félelmetes robajjal zúdul alá. Ilyenkor mutatja a legszebb arcát, mégis igen nehéz megfelelő helyről fotózni, mivel a hatalmas víztömeg özönvízszerű párával borít el mindent és mindenkit, ami vagy aki túl közel merészkedik hozzá. A völgy túlsó végén a Half Dome hatalmas gránittömbje emelkedik. A völgy felé néző függőleges sziklafal 670 méter magas, hátsó részét a jég formálta gömbölyűre. Ez a Luxemburgnál valamivel nagyobb nemzeti park (3081 négyzetkilométer, a Balaton ötször férne el benne) az otthona számos más vízesésnek is, amelyek a legnagyobbak Észak-Amerikában. Nemcsak méreteivel, de látványával is kiérdemli a figyelmet a Bridalveil (Menyasszonyi fátyol), amelynek fátyolként lebegő vize 190 méterről zuhog a mélybe. A parkban azonban másfajta óriások is megtalálhatók, például a növényvilág egyes képviselői. Igazi gigász köztük a Mariposa ligetben álló göcsörtös, villám sújtotta öreg fenyő, a Grizzly Giant. Az óriási mamutfenyő életkorát 2700 évre becsülik, és társaival együtt jól érzik magukat a ligetben. Hatvan méternél is magasabbra nőnek és igen terebélyesek. Némelyik törzse olyan vastag, hogy akár egy 12 főből álló csoport is fényképeztetheti magát előtte anélkül, hogy kitakarná a fát. Az egyik fenyő törzsét pedig középen ismeretlen okból kivájták. Az így keletkezett alagúton egy személyautó kényelmesen átfér úgy, hogy a megmaradt farész elbírja a hatalmas fát, és életben is tartja. Korábban az itt élő gigászokhoz tartozott a grizzly is, ám az utolsó ismert egyedet 1895-ben lelőtték, így ma csupán kisebb testű rokona, az amerikai feketemedve (baribál) él a parkban. Számuk a becslések szerint 300 és 500 között
Apró kápolna a Yosemite- völgyben	2700 éves villámsúlytotta mamutfenyő
mozog, elnevezésük viszont megtévesztő lehet, hiszen az egyes medvék színe széles skálán mozoghat a világosbarnától a vörösesbarnán át a feketéig. A Sierra Nevada enyhe tele miatt az itt élő medvék rövidebb időre vonulnak csak vissza barlangjukba, mint hidegebb tájakon élő társaik, sőt vannak olyan egyedek is, amelyek az egész telet aktívan töltik a Yosemite parkban. Általában éjszaka indulnak élelem után, és gumókkal, fiatal hajtásokkal, halakkal, mézzel, bogyókkal, bogarakkal és magvakkal táplálkoznak. Persze vannak kivételek is: néhány maci ugyanis előnyben részesíti a dúsan megrakott szendvicset, kekszet, gyümölcsöt és minden, normál esetben emberi fogyasztásra szánt táplálékot. A medvék jó esetben csak az autót törik fel, rosszabb esetben a gazdáját tépázzák meg egy-egy jó falat reményében. Évről évre sok autó és ember szenved kisebb-nagyobb sérüléseket a medvék által. A park vezetősége számos szabály bevezetésével és hasznos tanácsokkal igyekszik megóvni a látogatókat, így például a szabadban semmiképp, de még a kocsiban vagy a sátorban sem szabad ételt hagyni, a tárolásra külön zárható szekrények állnak rendelkezésre. Ha mégis közeledne felénk egy feketemedve, azonnali cselekvés javasolt: meg kell próbálni tisztes távolságból megijeszteni akár kiabálással, akár tapsolással, vagy más módon kell zajt csapni, esetleg kisebb köveket kell dobálni az állat felé. Itt is érvényes tehát a szabály: ez nem állatkert, a medvék pedig nem háziállatok. Ők élnek itt, az ember csak látogató. A medvékkel ellentétben az itt élő coyote, azaz prérifarkas igen békésnek tűnt, sokáig követett
Délután még ősz volt a völgyben, másnap délelőtt 15 centiméteres hó fedte a tájat.
Öszvérszarvasok élelem után kutatva	Ködbe burkolózott a Sierra Nevada hegység
minket szinte mindenhová, mintegy négy-öt méterre megközelítve bennünket. Fél nap után – miután kifogytunk az élelmiszerkészletből, amelyet folyamatosan kunyerált – új társ után nézett. Ez az „élő konyhamalac” éppoly szívesen fogyasztotta az almát, mint a kekszet vagy a szendvicset, cserébe pedig hagyta magát fotózni. A rangerek szerint főleg a téli hónapokban szegődnek az ember nyomába egy-egy jó falat reményében, és ha nem próbáljuk megérinteni, netán bántani, akkor nem veszélyesek. A parkban minden évszak más csodával vár. Nyáron a rőt színű öszvérszarvasok – amelyek hatalmas füleik után kapták nevüket – könynyen észrevehetők, amint az ezerszínű virágokkal borított réten vagy az erdőben legelésznek. Ősszel a hulló falevelektől a Yosemite vörös és sárga színekben pompázik. Lenyűgöző szépségének és John Muir skót származású természettudósnak köszönhetően 1890-ben nemzeti parkká nyilvánították. John Muir fáradhatatlanul dolgozott a terület eredeti állapotának megóvásáért, korunk felelős vezetői pedig folytatják e hagyományt. Minden park azáltal, hogy nemzeti parkká nyilvánítják, a lehető legnagyobb védelmet kapja. Az emberi beavatkozás a természet rendjébe minimális, szinte nulla. Olykor még az autóforgalmat is korlátozzák mind a levegő tisztasága, mind a növények egészsége, mind az itt élő állatok szabad és biztonságos közlekedése érdekében. Tiszta szívből reméljük, hogy ezek az intézkedések lehetővé teszik a jövő nemzedékének is, hogy megcsodálhassa ezen területet eredeti szépségében, úgy, ahogy John Muirt is megihlette. A tudós ezt írta: „Egyetlen emberkéz építette templom sem vetekedhet a Yosemite szépségével… Falainak minden sziklája mintha életre kelne… Mintha a természet itt gyűjtötte volna össze a legféltettebb kincseit.” Igaza volt… Írta és fényképezte: Ceglédi Ferenc

<<	Szeptember 2010					>>
H	K	Sz	Cs	P	Sz	V
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30

	belföldön
	külföldön
	nem megyek nyaralni