Hogyan fotózzunk vakuval?

Gyakran megtörténik, hogy hobbifotósként az ember olyan szarvashibákat követ el, amelyek a kompakt gép automata alapbeállításából adódnak: ha a naplemente fényeiben fotózzuk például a Grand Canyont, a fényképezőgép a kevés fény miatt automatikusan belevakuzik a kanyon több tíz kilométeres mélységébe. Otthon aztán csalódottan nézzük a sötét és élvezhetetlen fotókat. Mitől ilyen sötét ez a kép? Hiszen még vakuztam is... Ismerős a helyzet? Nézzünk néhány konkrét példát, hogy ez a malőr velünk ne fordulhasson elő többet.

Szituáció: nyár, napsütés, tengerpart.
Fotótéma: család, barátok a tengerparton.

Ajánlott a vaku használata, mert az erős napfény árnyékot vet a szemek és az áll alá. A vaku derítő fénye tompítja az árnyékokat és világosítja a sötétebb részeket. Az eredmény kiegyensúlyozottabb, szebb kép.

Szituáció: késő délutáni, esetleg esti fények.

Fotótéma: épületek, tájak.

Teljesen fölösleges vakuzni. Nincs az a vaku, amely elegendő fényt lenne képes kibocsátani a téma megvilágítására. Inkább használjunk nappali beállítás mellett állványt, amely mozdulatlanul tartja a gépet a hosszabb zársebesség miatt.

Szituáció: esemény zárt térben.
Fotótéma: család, barátok szórakozás közben.

A zárt terek becsapósak. A szem viszonylag gyorsan alkalmazkodik a sötéthez a pupilla megnagyobbodásával, a fényképezőgépünk nem képes erre. A pupilla megnagyobbodása a jól ismert piros szem effektushoz vezet vaku használata mellett. Ha van rá beállítási mód a gépünkön, kapcsoljuk be a piros szem csökkentő funkciót. Ez erős fényt bocsát ki a tényleges expozíció és a vakuvillanás előtt, ezzel csökkentve a pupilla méretét. Ennek az a veszélye, hogy a fotóalany a fény miatt azt hiheti, hogy már el is készült a felvétel, és elmozdul, vagy pedig az erős fény miatt becsukja a szemét. A legjobb megoldás az, ha valamilyen világos felületre tudunk vakuzni, ahonnan a visszavert vakufény lágyabban világítja meg a témát. Ehhez azonban már külső vakura van szükség.

Szituáció: árnyékban – napernyő alatt vagy árnyékolt teraszon étkezés, beszélgetés közben úgy, hogy a háttér is szerepet kap a képen.

Fotótéma: család, barátok és a háttér.

Ha a nyílt teret napsütés éri, a főtéma pedig árnyékban van, akkor a fénykülönbséget ki kellene egyensúlyozni. Javasolt a vaku használata. Vaku nélkül vagy a főtéma lesz túl sötét, vagy a háttér lesz túl világos.

Szituáció: ablakon ki, ablakon be, például autóbuszból, autóból vagy étteremből.
Fotótéma: táj, város.

Eleve lehetetlen, ezért fölösleges megpróbálni, hogy nagy teret vakuzzunk. Ráadásul az ablakról visszavert vakufény csúnya fényfoltot eredményez a képen. Vaku nélkül (talán) lehet egy családi albumba még éppen megfelelő minőségű képet készíteni.

Szituáció: a nap a téma mögött van.

Fotótéma: család, barátok.

Vaku nélkül biztosan sötét lenne a kép, hiszen erős ellenfényben fotózunk. Szintén a vakus fénykiegyenlítés lehet a megoldás.

Szituáció: nappali közelképek állvány nélkül.
Fotótéma: portré például egy virágról.

A nappali fénybe beleolvadó vakufény képes „megfogni” apró mozgásokat, mint például a szellő fújta virág elmozdulását – ebben az esetben ajánlott a vaku használata.

Szituáció: nappali részletfotók kültéren.
Fotótéma: épületrészletek, díszítések.

Templomokban, múzeumokban nem nagyon engedik a vaku használatát. Az épületek külső részein, árkádok alatt, kapualjakban is találhatunk festett vagy faragott díszítéseket vagy akár freskókat is. A nem csillogó felületeket, mint például a fal, érdemes vakuzni. Teltebb színek és egyenletesebb megvilágítás az eredmény. Csillogó felületek esetében, mint a lakkozott fa, nem célszerű vakuzni. A visszacsillanás többet árt, mint használ.

Jó tudni:
A gépekbe épített vakuk két-három méterig használhatóak.
A direkt szembevakuzás, főleg este felé, amikor a vaku fénye már sokkal hangsúlyosabb, nem túl esztétikus fényeket, fényfoltokat hagy az emberi bőrön.
A leggyakoribb hiba, hogy valamelyik ujjunkkal takarjuk a beépített vakut.