Hogyan fotózzunk makrót?

Témaválasztás

Ha megérkezik a tavasz, nyílnak a virágok a mezőkön, rügyeznek és virágba borulnak a fák. A borongós szürke tél után energia-utánpótlásnak is kiváló a természetjárás. Számtalan lehetőség kínálkozik akár egy városi parkban vagy a várostól alig eltávolodva is arra, hogy egy kicsit visszatérjünk a természethez, és belefeledkezzünk annak változatosságába. A mezei virágokkal borított rét vagy a virágzó fák önmagukban is csábítanak a tájkép jellegű fotók elkészítésére, de közelebbről szemügyre véve például a virágokat rögtön egy másik, ismeretlen világban találjuk magunkat. Egy döbbenetesen szín- és formagazdag makrovilágban, amelyet apró lények laknak. A makrofotók pontosan az egyediségük miatt közkedveltek, de e világ csodáinak megörökítése megkíván némi technikai és felkészültségi követelményt.
 
A technika

A technikai követelmény egyszerű: szükséges egy makrofotózásra alkalmas fényképezőgép és/vagy objektív. Némely fényképezőgépen van választható makró, azaz közelkép funkció, míg más gépek nélkülözik ezt a beállítási lehetőséget. Azoknál a gépeknél, amelyeknél nincs meg ez a funkció, makroobjektívet vagy makro-előtétlencsét kell használni. A makrobeállítás tulajdonképpen azt jelenti, hogy a fényképezőgép optikai rendszere élesre tud állni nagyon közeli témák esetén is. Ez a közelség a néhány centimétertől az egy méterig is terjedhet. Minél közelebb tudunk kerülni a fotótémához úgy, hogy a fényképezőgépünk még képes élesre állni a témán, annál nagyobb mértékben tudjuk kitölteni a képkockát az apró fotótémák valamelyikével.
A felkészültség tekintetében szintén technikai példából kell kiindulnunk, ami abból az optikai törvényszerűségből adódik, hogy minél közelebb kerülünk a fotótémához, annál kisebb lesz a mélységélesség. A mélységélesség az a kiterjedés, amelyet a pontos élességi síkhoz viszonyítva még élesnek érzékelünk a felvételen. Ha például a tájképfotó esetében a végtelenre állítunk élességet, akkor a teljes képkocka élesnek fog hatni. Ha viszont a lehető legközelebbi pontra állítunk élességet, például a virág belsejében lévő bibére, akkor lehet, hogy már a virág szirma sem lesz éles.
Éppen ez a makrofotózás egyik csodája, hogy abszolút élesen tudunk ábrázolni egy parányi szeletet a világból úgy, hogy a tőle alig néhány milliméterre lévő dolgok már csak színes foltként látszanak. Olyan ez, mintha leválasztanánk a főtémát a környezetétől csak azért, hogy minden tekintet csak rá szegeződjön. A nagyon pici mélységélességnek viszont az a hátulütője, hogy rettenetesen pontosan kell élességet állítani, hiszen minimális az élességi sík kiterjedése. A legenyhébb szellő is képes annyira arrébb mozdítani a témát, hogy az éppen kívül essék az élességi és a mélységélességi síkon, tehát életlen legyen. A precíz élességállítást jelentősen megkönnyíti az állvány vagy akár egy babzsák vagy ahhoz hasonló eszköz használata. Érdemes arra is odafigyelni, hogy a kiszemelt virágot szélárnyékba helyezzük akár úgy, hogy hátizsákunkkal vagy más erre alkalmas eszközzel óvjuk a széltől.

A képi hatás

A makró jellegű képi hatást nemcsak a hagyományos közelképekkel lehet előidézni. Teleobjektívvel is el lehet érni hasonló képi hatást, ha a lehető legközelebbről fotózunk vele. Ilyenkor a portrénál alkalmazott teljesen nyitott rekeszbeállítást ötvözzük a fizikai közelséggel, ami tökéletes élességet biztosít az élességi síkban, de jótékony életlenségben hagyja az esetleg zavaró hátteret. Ez a képi hatás biztosítja az abszolút figyelmet arra a pontra, amelyet mi a főtémának neveztünk ki. A kép szemlélője nem is tud máshova nézni a képen, csak a főtémára, hiszen minden más életlen, vagy csak foltként van jelen a képen.
Ez a technika kiválóan alkalmas arra, hogy a velünk élő házi kedvenceket, háziállatainkat vagy akár a vadvilág szelídebb képviselőit professzionális technikával örökítsük meg. Természetesen ez esetben is igaz, hogy ha a figyelmet ilyen szinten irányítjuk rá a főtémára, akkor ott tényleg történnie kellene valami érdekesnek. A portré jellegű képek esetében legalább egy jellemző, érdekes vagy mulatságos arckifejezésnek jelen kell lennie a jó képen. Az igazi telitalálat az, ha tökéletesen homogén háttérrel tudjuk lefotózni a fotóalanyt, miközben valami érdekeset cselekszik. Nem véletlen, hogy a hivatásos fotósok nem arra használják a teleobjektívet, hogy jó messzire fotózzanak vele, hanem arra, hogy kihasználják ennek az objektívtípusnak azt a varázslatos hatását, hogy képes a közelképek esetében a hátteret teljesen elmosni.