Hogyan fotózzunk városban?

Ha Párizsba utazunk, biztosan le akarjuk fotózni az Eiffel-tornyot, Londonban a Big Bent, Moszkvában a Kremlt és Pisában a ferde tornyot. Ezek azok a „kötelező” szimbólumképek, amelyek nem maradhatnak ki a fotóalbumból. Mielőtt azonban nekilátnánk vaktában fotózni az említett épületeket, tájékozódjunk. Az útikönyvben, az utazási iroda prospektusában és helyben a képeslapárusoknál biztosan találunk olyan fotót, amelyik jobban tetszik a többinél. Próbáljuk megtalálni azokat a szempontokat, amelyek miatt az említett kép vonzza a tekintetet, és már csak az a teendőnk, hogy valami hasonlót alkossunk.

Az épületek, hidak és más ember alkotta létesítmények a városkép jellegzetességei. Az igazán jó fotó képes megragadni az épület valódi szépségét és hangulatát azáltal, hogy az építményt a legszebb fényben és lehetőleg „munka közben” mutatja meg. Ez azt jelenti, hogy a hidakon közlekedő autók, az épületeket csodáló vagy éppen fotózó turisták, az élettel teli utcák az épület előtt mind-mind hozzáadnak valamit a képhez. Ez a valami az emberi jelenlét, az emberi lépték. Megmutatja az épület méreteit, és élettel tölti meg a képet. Gondos képszerkesztéssel kizárhatjuk az oda nem illő, esetleg zavaró vagy figyelemelterelő részleteket, ezáltal csak a lényeg és a fotó hangulatát erősítő képi elemek maradnak.

Néha a kevesebb többet mutat. Előfordulhat, hogy az utazásunk során fotózni kívánt épületet éppen tatarozzák, nincs nálunk nagy látószögű objektív, vagy más zavaró körülmény miatt nem tudjuk teljes egészében képre rögzíteni. Ilyenkor érdemes elmerülni a részletekben. Az épületet díszítő motívumok, a szépen faragott impozáns ajtók, a kovácsoltvas kilincsek és a kopogtatók fotózásával legalább annyi információt adunk az épületről, mintha teljes terjedelmében mutatnánk. Mint minden más esetben, a közelképek az épületfotóknál is nagyon hatásosak tudnak lenni, hiszen a figyelmet egyetlen részletre koncentrálják.

A nyaralások, kirándulások alkalmával készített képek többségén megörökítjük saját magunkat vagy családtagjainkat, barátainkat, általában egy jellegzetes épület előtt állva. Kevés kivételtől eltekintve ezek a képek mozdulatlanok, és a szereplők csak úgy állnak valahol egy felismerhetetlen épület előtt. Azért fotóz(z)unk az utazások során, hogy konzerváljuk nemcsak a látványt, hanem a hangulatot is. Ehhez pedig az kell, hogy a kép felismerhető környezetben tükrözze vissza az ott töltött idő kellemes emlékeit. Csakis a fotó szereplőinek arckifejezése, jobb esetben valamely pozitív hatású cselekvés közbeni ábrázolása töltheti meg a képet kellemes impulzusokkal. Az így készült képeket jó érzés újra elővenni, és a barátoknak is megmutatni.

A kék ég sem mindenhol egyformán kék. A napkorongra merőleges irányban az ég színe szebb és mélyebb, mintha a nappal szemben, vagy a napnak háttal állnánk. Háttérként a mélykék ég lényegesen erőteljesebb képet eredményez, mint a világos, esetleg szürkés égbolt. A késő délutáni fények kellemes meleg színárnyalatot eredményeznek: a naplemente előtti lapos szögből érkező fények aranyszínbe öltöztetik még az egyébként szürke épületeket is.
 

Az esti megvilágítás különösen hatásos képek készítését teszi lehetővé. Ajánlott a fényképezőgépet nappali beállítással, vaku nélkül használni, így a kép ugyanazt a fényhatást fogja visszaadni, mint amit élőben láttunk. Természetesen ebben az esetben már számolni kell a zársebesség hosszabbodásával is, ami szinte kizárja a kézből fotózást. Az egyetlen megoldás a hosszabb zársebességből adódó bemozdulás, életlenség elkerülésére, ha valami szilárd talpra helyezzük a fényképezőgépet. A legtökéletesebb megoldás a háromlábú állvány használata, az stabilan tartja a gépet – bár sokan felesleges tehernek tartják az állványt, és egy városi sétára nem cipelik magukkal. A szabály azonban szabály marad: kevés fényben lassabb zársebességgel dolgozik a fényképező. Jobb híján tegyük a gépet valami szilárd talapzatra, és önkioldó segítségével fotózva próbáljuk meg kihozni a legtöbbet a látványból.

A nagyobb létesítmények, épületek fotózásához szükség van néhány kiegészítő felszerelésre: cserélhető objektíves, tükörreflexes gépek esetében egy nagy látószögű objektívre és egy állványra, míg kompakt fényképezőgépek esetében elegendő térre, hogy eltávolodhassunk az épülettől, ha nem elég nagy látószögű az objektív.