Lillafüred

Óda Lillafüredhez

„...egyre szűkebb lesz a völgy, s végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, vad kősziklák közé,s az út fölfelé tart kanyargósan a Szinva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az út környező bércek erdejének.”
Petőfi Sándor: Úti levelek Kerényi Frigyeshez - 1847

Lillafüred vitathatatlanul hazánk egyik legromantikusabb szeglete. Miskolcról kisvasúttal indulunk hegyen-völgyön, viadukton és alagúton át egy vadregényes kirándulásra, megcsodálni a Bükk szívében Magyarország legmagasabb vízesését és egyik legkülönlegesebb barlangját. A vonatút végén káprázatos látvány fogad bennünket: egy napfényben fürdő palota a hegykoszorú közepén kedvtelve nézegeti magát a lábainál csillogó Hámori-tó kristálytiszta tükrében.  A Szinva és a Garadna patak találkozási pontja a múlt század utolsó évtizedében Bethlen András akkori földművelésügyi miniszter támogatásával kezdett üdülőhellyé válni. Bethlen felesége, Vay Lilla tiszteletére Lillafürednek keresztelte el az újonnan létesült „pihenő-gyógyító” települést. A hely szellemét és akkor még szinte zavartalan csöndjét, tiszta levegőjét kihasználva töltötte itt nyarait Herman Ottó, a híres polihisztor, természettudós. A szűk völgy keskeny völgytalpát elfoglaló település szép barlangjairól és vízeséseiről, a varázslatos Hámori-tóról nő meg a csodás Palotaszállóról nevezetes.

KISVASÚTTAL A BÜKKÖN ÁT

Miskolcon jártunk, és úgy határoztunk, hogy kipróbáljuk, milyen utazni az erdei kisvasúttal. Amikor a század elején erdőgazdasági céllal ezt a játékvasútnak is beillő kis erdei vonalat építették, aligha számítottak arra, hogy egyszer tömegesen utaznak vele a turisták a közeli Bükk rengetege felé. Elhagyjuk a diósgyőri várat, amikor vonatunk hirtelen kanyarulattal fordul be a hegyek közé. A völgy összeszűkül, az erdő csupasz fái között kellemesen szűrődik át a napsugár. Egy-egy pillanatra végiglátunk a hegyvonulatok koszorúján, jobbról letekintve pedig egyre mélyebben látszik a műút szürke szalagja. Egyszerre meredek kőtömb bukkan elő a völgy túlsó pereméről: a Molnár-szikla. Tetejéről fakereszt néz le az alatta tátongó szédítő mélységbe. Vele szemben, a Szinva patak partján egykor kis vízimalom állt. Régi tragikus szerelemről mesél a hely: a molnár lánya beleszeretett apja szolgájába, a molnárlegénybe. A szívtelen apa hallani sem akart a házasságról, és a boldogtalan fiatalok levetették magukat a mélységbe. Hogy igaz-e a történet, nem tudjuk, az viszont bizonyos, hogy a Szinván egykor sok-sok vízimalom működött. Mára hírmondó sem maradt belőlük. Utunkat egy szűk szoroson keresztül folytatjuk, majd egy 27 méter magas viadukton vezet a sínpár. Gyönyörű a kilátás innen a Szinva völgyére. A táj szépsége azonban csak akkor bontakozik ki igazán, amikor elhagyjuk a Puskaporosi-szurdok sziklataréját. Mélyen alattunk Hámor piros tetős házai bújnak meg a sötét hegyek árnyékában, és egy alagúton áthaladva mesebeli látvány tárul káprázó szemünk elé. Napfényben fürdik a Palotaszálló, szikrázik a hó, lehetetlen nem felsóhajtani a gyönyörűségtől. 

ROMANTIKUS VADÁSZKASTÉLY

A lillafüredi Palotaszállóra bátran mondhatjuk, hogy hazánk legszebb fekvésű és egyik legnagyobb luxussal berendezett üdülőszállója. Magányosan áll a meredek hegyek között. Magas tornya, várszerűen épített teraszai, mellvédjei élesen válnak ki a sötét háttérből. Valahogy ilyennek képzeltük el gyerekkorunkban a mesékben és kalandregényekben létező romantikus várkastélyt. A Lux Kálmán által tervezett Palotaszálló az 1930-as években begyűrűző világgazdasági válság miatt Magyarországon is megszervezett közmunka egyik leglátványosabb eredménye. Itt valóban minden együtt van, amit egy elsőrangú szállótól megkívánhatunk. A nyolcemeletes tornyú épületegység a harmincas évektől 1945-ig az ország egyik legelőkelőbb szállodája volt, bár harmadik emeletén „olcsó” turistaszobák is üzemeltek. 1933-ban itt rendezték meg az Írók Gazdasági Egyesületének ülésszakát, amelynek vendégeként József Attila itt írta egyik legszebb szerelmes versét, az Ódát.


„Nézem a hegyek sörényét
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
Látom, hogy meglebbenti
Szoknyád a szél.
A törékeny lombok alatt
látom előbiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és 
amint elfut a Szinva patak  
ím újra látom, hogy fakad
a fehér kerek köveken,
fogaidon a tündér nevetés…”



VÍZESÉSEK ÉS BARLANGOK


Lillafürednek vízesése is van: a szálló alatt tart a mélybe a Szinva, amely húszméteres mélységével hazánk legnagyobb zuhataga. Most csendes, befagyott, fehér habjai azonban megkapó szépségűek. S mi az, ami hiányozhat még egy romantikus középkori helyszínről? Hát egy barlang! Világhírű föld alatti világ búvik meg a kertek alatt. A Palotaszálló függőkertjeit összekötő sétányok és lépcsők vezetnek le a Szinva alsó vízeséséhez és a szomszédságában nyíló Anna- (Petofi ) barlanghoz. A barlang különlegességét, egyediségét az adja, hogy fi atal édesvízi mészkövön alakult ki, és lényegesen különbözik a többi – idősebb tengeri mészkőben lerakódott és képződött – cseppkő- barlangtól. Nagy termek és hatalmas cseppko-oszlopok helyett itt a hévizes barlangok aragonit formáinak tárházában, valamint az aprólékosan cizellált forrásmészkő-képződményekben gyönyörködhetünk. A zegzugos termek mennyezetéről mészbevonatú moszat- és mohafonalak finom rojtozatú, megkövesedett függönye csüng alá. Helyenként apró mészgödröcskék ezrei sorakoznak egymás mellett, másutt megkövesedett falevelek, fűszálak, faágak vagy ezek lenyomatai őrzik a földtörténeti közelmúlt növényvilágának emlékét. Végigjárjuk a forrásbarlang termeit, megcsodáljuk a megkövesedett szomorúfüzet, amelynek levelei és levélerezetei ma is szépen látszódnak, valamint egy hatalmas szív alakú kődarabot is.A kisebb üregek többsége az egykor kőzetbe temetett, hatalmas fatörzsek helyén képződött, miután azok elkorhadtak. Az egykori fatörzsekre rárakódott a mésziszap, később a törzsek és a növények elkorhadtak, csak a vázként lerakódott forrásmészkő maradt meg, kialakítva ezzel a speciális üregeket. A nagy termek kialakulásának megértéséhez a Szinva- és Garadna-völgy találkozásának emberi beavatkozás előtti képét kell magunk elé képzelni. A Szinva vízesései a 19. századig a mai Palotaszálló szélességében ágakra bomolva váltották helyüket. A zuhatagok peremén megtelepülo moha- és moszatgyepeket a víz sodorta lefelé, a kiváló mész pedig világos színű kéreggel vonta be. Így a vízeséslépcsők felső peremei mind előreugróvá változtak. A mohák és moszatok egyre erősebben növekedve igyekeztek szabadulni a maguk készítette páncélból. A meszesedő és vastagodó fonatok lehajló ereszekké hosszabbodtak, aljuk lassan elérte a vízesés talpát, és mögötte tekintélyes beboltozott üregek keletkeztek. Odakint az Alsó-vízesés felső peremének előrenyomulása és eresszerű hajlata ma is kitűnően megfigyelhető. Persze vannak itt valódi cseppkőbarlangok is. Például a szállodával szemben nyíló Szeletabarlang, amely általános vélekedés szerint a hazai őslénykutatás egyik legkorábbi helyszíne volt. A turisták ezrei által látogatott Szent István-barlangot már mi is jól ismertük, és úgy határozunk, ezúttal kihagyjuk, bár télen is látogatható. A Hámori-tó a völgy visszaduzzasztásával jött létre. Kilométernyi hosszan, szinte beláthatatlanul tűnik el a völgy túlsó végében. Ez a tó teszi harmonikussá a képet és a környezetet, amelyben az ország egyik legszebb üdülője épült. Nyáron biztosan visszatérünk csónakázni!